A hónap versei

Mese

Most mesét mondok:
Ősz fele jár –
És hullnak a lombok
És fú a szél
És komoran és fenyegetve
Jön a tél,
Jön a tél!

Búsat mesélek:
Ősz fele jár –
És hullnak az évek
És múlnak az évek
És komoran és fenyegetve
Jön a tél,

Jön a tél.


Sötét lesz

…Aztán már hatkor is sötét lesz,
hamar lehull az esti fátyol,
s belefutok a nyirkos őszbe,
kilépve unott irodámból.

A fákról levél-zuhatag hull,
amerre némán osonok
és embertelen ködbe néznek
a bágyadt villanyoszlopok.

A korzó párában sugároz,
páváznak a prémes kabátok,
fecsegnek, zúgnak, mosolyognak. –
Én megyek és semmit se látok.

Várom, hogy egy jó meleg áram
talán-talán lelkemre foly,
de nem jön semmi, csak didergés,
csak lámpafény, csak ködgomoly.

A nagytemplom főtéri sarkán
minden őszi és minden esti
s egy várakozó régi arcot
hiába fogok, jaj, keresni.

Olyan lesz minden, mint tavaly,
minden emléket felfedezve,
csak egy kacaj fog hiányozni,
csak egy leány lesz messze, messze…

Forró ölű kocsik csattognak,
mint fel-felötlő víg mese,
de simulva a ködbe futni
nem ülhetünk egyikbe se.

És céltalanul kóborlok majd
ontott-szemű házak során,
mert élni már nagyon késő lesz,
s meghalni még nagyon korán.

S eszembe jut a Szamos partja,
amely nélkülünk olyan árva…
…S átrohanva az Eötvös uccán,
sírva dőlök a hídkorlátra.

MEK OSZK » »

Emléksorok

Csak ennyit írok: D. J.
Meg ezt ki fejti?
Tán nevemet jelenti – –

Talán csak hóbort, –
talán értelme
Dalos volt, Jó volt,
és Daccal tudott Játszani.

Cantico di Frate Sole

A természettől elzárva, lefüggönyözött szobákban, könyvek között nőttem fel. A természet rajongó szeretete nem magától lobbant lángra bennem,

és nem is a természet maga volt az, ami felgyújtotta. Egy vers volt. Assisi Szent Ferenc híres naphimnusza. A Cantico di Frate Sole. Tizenkét éve annak, hogy először olvastam ezt a verset, és ma megdöbbenek arra a sötét gondolatra: milyen iszonyú, milyen vigasztalan volna az életem, ha nem ismerném. Olyan vers ez, amely nélkül nem lehet élni, vagy legalábbis nem lehet boldognak lenni.


Drága Szent Ferenc! Napos, virágos olasz tájak éneklő vándora, akinek szívéből el nem fogyott az ujjongás és arcáról még az omló könnyek között sem tűnt el a mosolygás fénye. Aki számára meleg esőként hullott az isteni jóság a kegyelmek magasából, és aki olyan határtalanul szerelmes volt az emberszerető, világot becéző kedves Istenbe, hogy majd megpattant a szíve a határtalan szerelemtől.

Cantico di Frate Sole »

 

Felejtsd el arcom romló földi mását

[…] – Hogy nem zavarták, nem bántották a nehéz körülmények? Hát az igazság az, hogy nem találtunk mi ebben semmi különöset, örvendtünk, hogy végre együtt lehetünk, hogy van külön lakásunk. Sok mindenen átsegített, azt hiszem, az is, hogy sok humor és gyermekesség is volt benne. Mindig mesélt, tervezgetett. Például hogy veszünk egy szamárszekeret, abban lakunk, és beutazzuk rajta a világot. Mert nagyon szeretett volna utazni. Emlékszem, egyszer lejött valaki a Fundaţia Ragalától, hogy ki volt, arra nem emlékszem pontosan. Megbízást adott a teljes Eminescu fordítására. Mikor kettesben maradtunk, megkérdeztem tőle, hogy ha lefordítja, elmehetünk újra Debrecenbe? Nem, kacagott, elmehetünk a honoráriumból a New York-i világkiállításra is! […]


Dsida és Imbery Melinda esküvője


Beszélgetés Imbery Melindával, a költő özvegyével »

 

Ajánló

Az aradi Irodalmi Jelen Kiadó megjelentette Láng Gusztáv és Urbán László munkáját.

Az Irodalmi Jelen Kiadó Dsida-összes kötete

Új Dsida-kötet a MEK-en

Dsida Jenő több, mint ezer verse CD-ROM-on

A NYME 2009 nyarán Cd-rom-on megjelentette az eddigi legteljesebb Dsida „kötetet”.

Vasi Szemle

A szombathelyi állomásra érkezők

Erdélyi írók országjárása Nyugat-Magyarországon 1934-ben

(Balogh Péter írása)

Hírlevél

Ha szeretne értesülni a honlapra felkerülő újdonságokról,
kérem, írja ide az emailcímét: