A szatmárnémeti Ady Endre Társaság jelentette meg ezt a kis kötetet 2007-ben, Dsida születésének 100. évfordulójára.
A verseket Végh Béla Balázs válogatta és 5-7. osztályos gyermekek illusztrációi díszítik.
„Benedek Elek gyermeklapja, a Cimbora közli Dsida
Jenő első irodalmi próbálkozásait: 1923 és 1928 között összesen ötvenkét
lapszámban leljük fel írásait (verseket, novellákat, elbeszéléseket és
meséket).
[…]
Ezek a versek az életmű későbbi nagy költeményeinek prototípusaiként
kezelendők, majdan visszatérő témák és formai megoldások sejlenek fel
bennük. Már most is feltűnik a költő vonzódása az élet parányi, nélkülözhetetlen
örömei iránt, miközben még ezer szállal kötődik a gyermekkorhoz, amelyet
a rá jellemző aprólékos gonddal jelenít meg.”
[Részlet Végh Béla Balázs utószavából. ]
A kötet borítóján látható kép Mitroi Sixtine rajza a Dal a kis fehér kutyához című vershez:
Hogy dédelgettem, hogy szerettem!
Szőre bársony volt hófehér,
Ha kezem nyalta hízelegve
A kis buta
Fehér kutya,
Mindjárt tudtam, hogy enni kér.
Reggel még láttam játszadozva;
Oly fürge volt és oly vidám,
Színes lepkékkel kergetődzött
A kis buta
Fehér kutya
Kertünk virágos fasorán.
Harmatgyémántos zöld fűszálon
Arany sugárka nevetett,
Szellő járt köztük lenge táncot...
A kis buta
Fehér kutya
Olyan boldog is lehetett!...
És szürkületkor úgy találtam,
Reáhajolt a tarka lomb, –
Valaki kővel megdobálta
S a kis buta
Fehér kutya
A bokrok alján halva volt.
Bársonyos teste vérbefagyva
Egy mozdulatlan némaság, –
Kihalt szemével rámtekintett
A kis buta
Fehér kutya
Mintha vádolná gyilkosát.
Én meg egyszerre felzokogva
Kicsi gyerekként sírtam ott...
Olyan rettentőn fájt nekem, hogy
A kis buta
Fehér kutya
Örökre elment, itthagyott!
1923. október 12.
[Először a Cimborában, 1923. december 16-án jelent meg.]
A kötetet Végh Bélától kaptam ajándékba. Nagyon-nagyon köszönöm neki itt is!
