Akáclevelek Csokonai sírjáról
„Hamuhodni ákászod alján…”
A hatalmas debreceni Nagyerdő kellős közepén fekszik a modern köztemető. A főkaputól a jegenyefák kettős sora vezet a halottak nyugalmas, szinte derűs, tágas kertjébe. Valóban inkább valami gyönyörűen rendezett nyilvános park benyomását kelti a látogatóban, mint temetőét. Az óriási parkosított területnek még csak igen elenyésző területét „ültették be” sírokkal. A virágágyak élénk színekkel, haragos kékkel és ujjongó vörössel pompáznak, a ragyogóra festett padokon nénikék, nyugdíjas bácsikák üldögélnek, szerelmes párok simulnak egymáshoz, a kavicsos utakon gyermekkocsikat tolnak a fiatal mamák. A kertészek gyomlálnak, s hosszú gumicsövekkel öntözik a nyári rekkenőben szomjazó virágokat.
Halál, hol a te hatalmad és zordonságod? Még a fehér-fekete, aranyfeliratú sírkövek is derűt, nyarat és szépséget lehelnek.
A krematórium évek óta felépült, de nem működik
A temető egyik sarkában áll a méreteiben is hatalmas krematórium. A pompás szürke épületet évekkel ezelőtt óriási költségekkel emelték, de a katolikus közvélemény nyomására sohase engedték meg működését.
„A halottakat el kell temetni” – mondja valamelyik régi magyar törvény, s arra való hivatkozással, hogy ezt még nem helyezték hatályon kívül, tilos a „halotthamvasztó” üzembe helyezése.
– Azt sem helyezték hatályon kívül, „Lutherani comburantur” – érvelt annak idején, a képviselőházi vita során a halotthamvasztás egyik lelkes híve, de hiába.
Jelenleg temetői kápolnának használják a halotthamvasztó épületét. Kötelező a temetői ravatalozás, és mindenkit innen temetnek. Van első, másod- és harmadosztályú ravatalozó. Mindegyik falát remek freskók borítják. Haranghy és más neves magyar festők művei. A tüzes színekben pompázó ablakok is nagy magyar művészek remekei.
S krematórium előtt roppant térség virágágyakkal, mesterséges tóval. A márványszobros kaputól négy kilóméteres, erdővel szegélyezett sugárt vezet az egyetem és a város felé.
Ma ez Magyarország legszebb temetője, nem véve ki a budapesti Kerepesi temetőt sem.
Tetszhalál kizárva…
Vezetőnk bevisz a halotthamvasztó föld alatti helyiségeibe. Buzgón magyarázza, milyen gépezet segítségével eresztenék le a mélybe a koporsót, ha eredeti rendeltetésének adnák át a krematóriumot. Sínen tolható kis kocsival vinnék a koporsót a nagy kemencéig, s onnan szintén sínszerkezettel tolnák a kemence torkába.
A kétezer foknál tüzesebbre hevített kemence pillanatok alatt elhamvasztja a koporsót és a ruhákat. Hirtelen támasztott légvonat viszi ki ezeket a maradványokat. A meztelenül maradt testtel még nagyobb hőfok végez. Az acéllapra hullott hamvakat néhány percig hűlni hagyják, majd urnába seprik, s átadják a ravatalozóban várakozó hozzátartozóknak. A gázok külön szellőztetőkészüléken át távoznak a kemencéből. A halottégetés egész folyamatát kémlelőnyíláson át lehet végignézni. Azaz lehetne, ha – volna egyáltalán halottégetés.
A föld alatti folyosókon falba vájt, márványlappal elzárt kis üregek várják az urnákat.
– Tetszhalál kizárva – jelenti ki vezetőnk, és elmagyarázza, hogy a szomszédos halottfagyasztó kamrákat milyen elmés szerkezettel kötötték össze a temetői irodával. A ravatalozás előtt a fagyasztóban elhelyezett testekre villamos szerkezetet erősítenek.
Ha a halott tetszhalott volna, az élet legparányibb megnyilvánulására is működésbe kezd a végtelenül finom szerkezet, és az irodában berregve, csörömpölve szólal meg a riasztócsengő…
Vita Csokonai hamvai körül
Évek óta folyik a vita, hogy az elhagyatott, dudvás, gyomos, régen használaton kívül helyezett Hatvan utcai temetőből áthelyezzék-e ide, a pompás modern temetőben felajánlott díszhelyre Debrecen nagy szülöttének, Csokonai Vitéz Mihálynak hamvait. A tervnek egyaránt vannak hívei és ellenzői, a vita szenvedélyes.
Lássuk saját szemünkkel, kinek van igaza?
Az 5-ös villamos visz ki a város határán kívül eső, öreg Hatvan utcai temetőbe.
Milyen más kép ez! Milyen igazi, hagyományos temetői kép! Hervadt, sárga-barna koszorúk csüngnek alá a tömött sorokban álló, düledező, korhadt fejfákról. A derékig érő gyomok, gazok, burjánok és akáchajtások között taposott ösvények kanyarognak összevissza. Tömött fák vetnek nyirkos árnyékot. A lombok közt madarak szólnak, a virágok közt fehér káposztalepkék repdesnek csapatostul. Csend van és fülledt nyugalom. A besüppedt, füves hantok alatt rég elfelejtett halottak ezrei szívódnak fel a homokos debreceni föld enyészetébe.
A szélesebb főútról mezsgye vág jobbra a sírok közé. Itt vagyunk Csokonai pihenőhelyénél.
Csokonai-vers jut eszünkbe, amikor megpillantjuk az akáclombok alá bújt, fekete vasemléket:
„Hamuhodni ákászod alján…”
Igen, ez volt a vágya, itt "hamuhodni" a debreceni akácos temetőben, az "ákászok" alján. Itt alussza végtelen álmát százharminckét éve a magyarság egyik legnagyobb és legbalabb végzetű költője. A síemlék is öregebb már százesztendősnél.
Az egymás felé rakott, három vastéglányból álló, koromfekete emlékről régen lekopott már az aranyozás. A sírt körülvevő vaskerítés is rozsdás, a kőalapzat mohos, máladozó.
Csokonai
VITÉZ MIHÁLY
Született 1773.
Debrecenben.
Meg-holt 1805.
Hazafiai emelték 1836.
Az emlékmű másik oldalán Csokonai-idézet:
– a Múzsáknak szózatja
A sírt is megrázkódtatja
s életet fuval bele.
A talapzaton kopott írás: „Bereghszászi Pál terve szerint öntettetett Ungváron 1836.” Hervadt örökzöld koszorú csüng a versidézet alatt.
A madarak csicseregnek, a füveket borzolja a szél, az akácok rejtelmesen suhognak.
Letépünk egy ágacskát a Csokonai hamvaiból sarjadt akácról, és tárcánkba tesszük kegyeletes emlékül.
Pihenj, végzet sújtotta magyar költő, aludjál csendesen, míg a múzsáknak szózatja meg nem rázkódtatja elvadult sírodat!
Ez a hely való Neked, nem a modern temető kicirkalmazott virágágyai és kavicsos sétányai.
Hősi halottak
Nem messze a Csokonai-sírtól, szabályos, véget nem érő sorokban kis fehér kőtáblák őrzik a világháború debreceni halottainak nevét és emlékét.
Egymás mellett olvashatjuk a neveket: Biró Lajos gyalogos, Nagy Mihály tüzér, Kondás József gyalogos, Lőrincz Ferenc huszár. Micsoda hosszú sor! Valamennyi fiatal élet volt, alig több húsz-huszonöt évesnél.
Közöttük ugyanolyan kis tábla:
ANYUSZI POROTYKA
orosz fogoly
1894–1915
S aztán sorban a többi orosz foglyok: Tafamanko Kinafil, Ivalu, Kandeatjer Pavel, Pister Decsenko és száz és száz társa. Az akáclombok rájuk is árnyékot borítanak…
…Anyuszi Porotyka. – Ki tudná megmondani, miért olyan megindító ez a magyar fülnek tréfás hangzású muszka név itt a Hatvan utcai öreg temetőben? Szegény kis Anyuszi Porotyka, ismeretlen orosz fiú. Hát ő is iderejtette huszonegy éves életét a magyar síkság homokjába. Szerencsétlen sorsú magyar költő és a szerencsétlen sorsú muszka gyerek szomszédságában várják a feltámadást.
Hirtelen szélroham szalad át a sírkerten.
Megered a lassú alföldi eső.
(Megjelent A Keleti Újság 186. számában 1937-ben.)
