Égi mezőkön

Macskássy Izolda grafikája a vershez

(Tinta Könyvkiadó, 2001)

Egy séta emlékére

Nézd, kicsi lány! –:
Mennyi sok apró fehér bárány
ballag az égi mezőkön –
csillagokat legelnek
s mikor hallgató mély éjszakákon
a csend muzsikál,
az ő kolompjuk csilingel fülünkbe.
Nézd, kicsi lány!

Egyszer majd mi is bojtárok leszünk
ott az égi mezőkön.
Nappal a Fényesség csóktüzében égve
táncolunk, ujjongunk boldogságtól-ittasan
a fehér barikákkal –
Meglovagoljuk őket, viháncolunk,
s csókokat hajigálunk egymásnak,
meg az ég ablakán kikönyökölő
huncut kis angyalkáknak.

Este pedig, mikor az Álmosság
végigsimogatja fáradt tagjainkat
és rácsókol szemünkre:
egyszerű, fűszagu akolban fogunk elaludni,
édesen mosolyogva, boldogan,
kezünket belesüppesztve mélyen
egy-egy szendergő jószág selyempuha gyapjába
és úgy suhannak el sorra az éjszakák.

…Alkonyodik.
Mennyi sok fodros-bodros fehér bárány
ballag az égi mezőkön!
Így hazafelé menve,
daloljunk, integessünk nekik, kicsi lány!

Szatmár, 1926. március 25.