Tavaszi vers

Varázsvonó súrolta
a föld elnyűtt hegedűjét.
Felsíró hang vagyok én is, te is:
mi mind.
Színes párák táncolnak a magasokban.
Olvadt havak tengere alatt
hóvirág fogamzik,
illatos ibolya.
Olvadt nyűgök tengere alatt
szerelem virágzik,
mosolyos szűzek
szeme vágyakozón tapad
ifjak domború mellére –
Éteri-finoman, végtelen távolokból
sohase hallott szimfónia zeng,
fölveri a tavasz ébredő szagát,
a nyári színek kinyújtóznak harmatosan.

S néha-néha parányi szünetekben
fekete mélyből fel-felveti
a vajúdó föld
a Sátán harsogó röhejét.