Szabó T. Attila:
Dsida Jenő
Alig két éve annak, hogy Dsida Jenő az akkori nyelvművelő mozgalomtól, a maga különlegesen fejlett nyelvérzékétől és a sajtónkban tükröződő ugyancsak különleges nyelvérzék-romlás fenyegető veszedelmének belátásától ösztönöztetve, a Keleti Újság hasábjain nyelvművelő munkába kezdett. E nyelvművelő munka azért mutatkozott olyan rendkívül jelentősnek, mert mint az erdélyi magyarság legtekintélyesebb, legkomolyabb sajtószervének egyik szerkesztője, nagyon sokat tehetett nemcsak a nyelvhelyességi kérdések elvi tisztázása, de magának az újság nyelvének ellenőrzése tisztogatása érdekében is. Még senki fel nem vette a Dsida kezéből kihullott tollat, hogy folytassa azt a munkát, amelyet ő nagy lendülettel kezdett, de amelyet sír felé hajló teste gyöngeségében vergődve, később csak lanyhultan folytathatott. Fájdalmasan jóleső érzés most egy pillanatra újra felidézni annak emlékét, akivel a nyelvművelés kérdésében éppen ez általunk meg nem értett lanyhulás miatt elvi szempontból nézeteltérésünk is támadott.
Még fájtak a vitában kapott és adott sebek, még nem is láthatta rövid életű munkájának ízes gyümölcseit, és máris virágokat kellett ültetni az egyetlen, komoly újságíró-nyelvművelő sírjára.
Temetésén nem lehettem jelen. Ezért csak most és így teszem le sírjára folyóiratunk nyelvművelőinek nevében az emlékezés késő őszi koszorúját.
Erdélyi Múzeum, 1938
Szabó T. Anna gyönyörű verse nagyapjáról, a 30 évvel ezelőtt elhunyt Szabó T. Attiláról.
