Levelek

(1934) III. 4.

Jó reggelt, Muki!

Tyűha, de késő van. Tizenegy óra. Egy óra múlva megy a vonatom. Csöngetek a szobapincérnek a reggelimért. Szanaszét van a szobában minden.

Drága Kicsim! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lett az orvosi vizsgálat eredménye.

Azt írod, lehangolt, rosszkedvű, kedélytelen vagy. Azt nem szabad, Drágám! Jaj, úgy szeretném kicsi, piros, hűvös, rosszkedvű szívedet meleg tenyerembe venni, és becézve, sokáig, simogatni. Forró szájjal, finoman addig lehelni és csókolgatni, míg felmelegszik és tele lesz örömmel és melegséggel. Míg boldog és nevető lesz az arcod.

Ne félj, Muki, semmitől. Jó az Isten, nagyon jó, és ha mi is jók leszünk, elmúlik a betegség, szomorúság, és leszünk mi még végtelenül boldogok! Bizony leszünk!

Szeretsz? Vársz haza egy kicsit?

Még egyszer nagyon köszönöm leveledet. Repülök haza nemsokára. És amikor találkozunk, olyan hosszú-hosszú forró csókot kapsz a szádra, hogy fuldokolni fogsz tőle, és tíz percig el nem engedem a derekadat, úgy ölellek.

A viszontlátásra, Édes! Légy jó!

Mukid

Nagyon kedves a kaktusz-história, meg a Sárga-zöld esete is.

(1934) VII. 17.

Édes kicsi Muki!

Nagyon-nagyon vártam leveledet, mindennap. Hiába vártam. Pedig már öt napja elment levelem az öt borítékkal. Idestova két hete lesz, hogy elutaztál.

Mi van veled? Holnapig még várok. Ha holnap se jön semmi Tőled – ami azután jön, felbontatlanul küldöm vissza. Amit mondok, betartom.

Édes kicsim itt küldöm, amint megírtam, az apró kockás papírokat. Nálatok csak egy ív volt, vettem hát még egy ívet. Már háromnegyed hat, rohanok, hogy el ne késsem az autóbuszt.

Mi hír ott?

Itt sok van. Pl. ma este kellene lennie annak az estnek a barátoknál, amelyen Gabi kíséri az öcsémet. De a rendőrség-katonaság mára váratlanul betiltotta. Az apám, apuka és Zentai most futkosnak Bozac után: hátha sikerül még valamit csinálni. Nagy az idegesség.

Reményi József Amerikából két napja itt van. Folyton együtt vagyunk. Borzasztóan aranyos, drága ember. Holnap megy Vécsre, onnan a Gyilkostóhoz. Aztán még egy napot lesz Kolozsváron, aztán utazik Pestre.

Itt van Pestről Bertalan István dr. is. Emlékszel, tudod, hogy ő kicsoda.

Egyebet most nem írok. Nincs is időm, de meg nem is érdemled.

Azért sok szeretettel küld százmillió csókot

igaz barátod:

Jenő-Muki

 

Drága kicsi Muki Bogaram,

előre készítheted a zsebkendőt, mert elvárom, hogy nagy könnyeket potyogtass: a Te Muki Barátod, akit olyan forrón szeretsz, hogy azt se tudod, hogyan gyere minél hamarább haza hozzá – súlyos beteg. Három és fél nap feküdt szegény lázzal, ma fölkelt, elment a templomba, de most is láza van, köhög, fáj a torka, és csorog az orra…

Bizony, édes Kicsim, nagyon beteg vagyok. Ezért nem írhattam, s nem küldhettem el a pénzt sem, megy pedig itt van a zsebemben. Ma vasárnap van, azért nem adom fel (igen drága vasárnap a pénzküldés), de holnap reggel 150 lej útra kel. Amint megkapod, ülj vonatra, és gyere haza!

Lapomat megkaptad? Ma bementem a Keletihez, megtudni, hogy jött-e tőled valami. Nagyon rossz voltál, nem írtál, pedig most még az a kifogásod sem lehet, hogy nem volt pénzed. Ezért igen haragszom. Olvastad Radnótról írott cikkemet? (Ma hagytam egy cédulát a lapnál, hogy a regény hiányzó számait küldjék el neked.) A csütörtöki számot még én csináltam. De ugye mennyivel jobb volt, mint a vasárnapi, melyet Szász csinált? A mai lap bosszantóan gyenge.

Anyukáéknak még a hét elején elvittem a Tinka néniék levelét. Bosszankodtak, hogy nem jöttél, de nagyobb baj nem volt. Most már azonban komolyan várnak. Az Istenért, holnap lesz egy hónapja, hogy elmentél! Ne légy tehetetlen, mert én is komolyan megharagszom!

Betegségemen kívül itt semmi újság. Bandival nem találkoztam. Így újabbat a hazai reményekről nem tudok.

Rettentően félek, hogy ez a Bandi-féle kombináció csak egy nagy „smonca”, s akkor – mi lesz? Minden attól függ. Az egész jövőnk. Ha nem sikerül, akkor még egy évnél is tovább kell várnunk, amíg egymáséi lehetünk. De akkor is sikerülni muszáj.

A jövő héten dől el a Baumgarten-díj ügye. Imádkozzál, Kicsim!

Esténként – jobban mondva, éjszakánként –, mielőtt elalszom, mindig elképzelem, milyen boldogok leszünk. A mi kis meleg drága fészkünkben, együtt, mindig együtt!…

De most, sajnos, egyelőre beteg vagyok.

Legkésőbb szerdán várlak.

Tinka néninek kezét csókolom, Aladár bácsit szeretettel üdvözlöm.

Milliószor csókol a Te hű, forrón szerető

Mukid

Dés, péntek este 11 óra

Édes jó Kicsikém!

Ez az első szabad időm, amikor zavartalanul írhatok. Levelezőlapot nincs értelme írnom, mert azon úgyis csak afféle sablonos dolgok férnek el, hogy „megérkeztem, jól érzem magam” stb. Így hát kivártam, amíg hosszabb levelet írhatok.

Amint láttad, az autóbuszon rémes helyet kaptam. Kínszenvedés volt az út egész Szamosújvárig. Büdös volt, izzadtam, bal felől egy ember ült, aki a tüdőszanatóriumból jött haza, egész úton köhögött és köpött – az autóbusz nagyokat döccent, s én vertem fejem a tetejébe. Szamosújváron sokan kiszálltak, s én egyszerre rendes helyet kaptam.

Itt nem volt senki otthon Feri bácsiéknál, mikor megérkeztem. Letettem a csomagomat, aztán bementem a városba, s a Hungáriába leülve, egy pohár sor mellett olvastam 80 oldalt Babits gyönyörű könyvéből. Estefelé mentem vissza, s akkor már otthon voltak. Nagyon örültek nekem. Vacsora után ki se mozdultam, mert szakadt az eső. Korán lefeküdtem s aludtam egész reggel tíz óráig. Akkor elmentem egyedül sétálni. Kimentem a Király Árkához, a Hidegkúthoz és becsavarogtam a református temetőt (Icuka sírját nem találtam meg, hiába kerestem, írd meg, Kicsi, pontosabban, hogy hol találhatom meg! Nagyon szeretném megkeresni.) Ebédre jöttem haza, ebéd után aludtam ötig, ötkor elmentem sétálni Bene Ferenccel, a ref. főgondnok. Megnéztem a templomot, gyönyörű! – Vacsorára Gombárékkal együtt valami Könczeynéhez voltam meghíva. Ott kedves társaság volt együtt. Sokszor voltál eszemben, mert gondolatátvitellel szórakoztattam a társaságot. Éjfélkor feküdtem le, s ma délelőtt csak tizenegykor keletem fel. Elmentem a barátokhoz, Xavér atyával beszélgettünk, aztán Krémer gyógyszerészéket kerestem fel. Krémerné testvére a kolozsvári Roska professzor feleségének. Nagyon szívesen fogadtak. Ebéd után Krémerékkel mentem ki Benedek faluba Knizsekékhez. Knizsek (?) Babi az itteni kat.leányklub elnöke. Fürödtem, csónakáztam a Szamoson, kitűnő volt. Most nagyon bágyadt vagyok a fürdéstől, evezéstől és gyaloglástól. (5 km kétszer!)

Holnap reggel 8 órakor érkezek Bányára autóbusszal. Azért nem megyek vonattal, mert csak 10 lej a differencia, viszont az autóbusz a város közepén áll meg itt is, Nagybányán is, tehát megspórolom az állomásra vivő négyszeri kocsit. Ezenkívül a weekend-jeggyel vonattal hétfő délig vissza kellene jönnöm, márpedig hátha jól érzem magam Bányán, hátha lerándulok dr. Grumbel (!) Lajoshoz Felsőbányára is, s az autóbusszal nem vagyok kötve: jöhetek, amikor akarok.

Nagyon szeretném, ha – mire visszatérek, hétfőn, kedden –, várna már a te édes kicsi leveled, amelyben persze nem felejted el megírni, hogy nagyon szereted Mukit! Pontos címem: Nagys. Gombár Ferenc ref. egyházközösségi gondnok úr címén D. J. Str. Vasile Alecsandri No. 20.

Ennyi, drága, drága kis Mukikám, életem felét adnám, ha velem lehetnél! Olyan rosszul esett eljönnöm, s bizony nem is jöttem volna, ha otthon nem lenne olyan tűrhetetlen az atmoszféra. S én már olyan kimerült voltam, hogy pihenésre szükségem volt, ha nem akartam megbolondulni. Főként a környezetváltozás kellett.

Írj hosszan, kedvesem és őszintén. Írd meg, mit vársz a jövőtől, és hogyan gondolsz rám. Imádkozzál, édes Kicsi, hogy minden jól sikerüljön s akkor pár hónap múlva boldogok leszünk, és sohasem kell elválnunk többé egymástól. Nekem minden gondolatom és vágyam, hogy Téged boldoggá tegyelek egész életedre. Ehhez persze én nem vagyok elég: Neked is kell boldognak lenned, a jó Isten segítsége is szükséges. Azért kell imádkozni!

Vasárnapi kirándulásról persze szó sincs! Okvetlenül menj el hozzánk!

Milliószor csókol forrón szerető

Mukid

Írj hamar! Mához egy hétre este már otthon is leszek. Várj este kilencig, mert okvetlenül elmegyek hozzátok, mihelyt megérkeztem. Még egyszer csókollak.