Levelek
A Pásztortűz Baráti Körének levele Dsida Jenőhöz
PÁSZTORTŰZ
Szépirodalmi és Művészeti
Képes folyóirat
Cluj, 1936. január 31.
Nagys.
Dsida Jenő hírlapíró úrnak
Helyben
Keleti Újság szerkesztősége
Moldován Pál barátunk részletesen beszámolt nekünk a köztetek lefolyt beszélgetésről.
Nagyon kínosan érintett valamennyiünket, hogy ennyire zokon vetted a lap szerkesztői közül való kihagyásodat, ezért kénytelenek vagyunk emlékeztetni 1935. április 9-én kelt leveledre, melyről nyilvánvalóan megfeledkeztél. Ebben a levélben elfoglaltságodra és kimerültségedre való hivatkozással bejelentetted, hogy a Pásztortűz munkájában tovább nem vehetsz részt és kérted a baráti kört, hogy kiválásodat vegye tudomásul. Ez annak idején egy megbeszélés során tárgyalás alá került és tudomásul is vétetett. Hogy erre vonatkozóan tőlünk nem kaptál értesítést, annak legfőbb oka az az elkeseredettség és elégedetlenség, amely akkoriban valamennyiünkben szinte felhalmozódott Veled szemben. Gondolj csak vissza arra, hogy a Pásztortűz jubileumi számának szerkesztése, Császár Károly barátunk közbejött betegsége miatt milyen nehézségekkel járt. Te nemcsak, hogy nem segítettél nekünk a nehézségek leküzdésében, hanem – bár állandóan sürgettünk – kéziratot sem adtál a jubiláló lap számára, melyet évek óta, mint szerkesztő jegyeztél. Ha mégis sikerült egy versedhez hozzájutnunk, azt tudomásunk szerint inkább a Helikon szerkesztőségének köszönhetjük, mint Neked. Természetesen ilyen hangulatban nem kívánhattad, hogy szándékodtól eltéríteni igyekezzünk. Akkori felfogásunkat nem rejtettük véka alá, egyik barátunk azt egy rövid levélben értésedre is adta. Visszavonulásod bejelentése voltaképpen e levél következménye volt. Mi mindannyian – világosan és félreérthetetlenül kifejezett elhatározásodat annyira komolyan vettük, hogy hosszú időn keresztül tárgyaltunk utódod személyének kiválasztása kérdésében.
Amennyiben erre nem került sor, annak csupán anyagi akadályai vannak.
Igaz ugyan, hogy szeptemberben ajánlatot tettél a lap kötelékébe való újrabelépésed iránt, de az elfogadhatatlan volt részben anyagi kikötéseid miatt, részben pedig azért, mert előterjesztett munkaterved véleményünk szerint csakis a napi sajtó keretén belül látszott megvalósíthatónak.
Az, hogy neved a lapról lekerült, végre is csak a tényleges állapot kifejezése akart lenni, amelyért magától értetődően egyetemlegesen vállaljuk a felelősséget.
Ha teljes tárgyilagossággal ítéled meg azt, ami történt, be kell látnod, hogy baráti körünk Veled szemben sem méltánytalanul nem járt el, sem igazságtalan nem volt. Te magad alakítottad ki azt az előállt helyzetet, egyrészt leveled, másrészt a nekünk szükséges munkától való tényleges és teljes visszahúzódásod által. Valamennyien biztosíthatunk afelől, hogy egyikünket sem vezetett Veled szemben egyéni ellenszenv, csak kénytelenek voltunk a sok keserű tapasztalat után tudomásul venni, hogy az együttműködés nem áll módodban.
Kétségkívül mi is hibásak voltunk, amiért nem küldtünk Neked egy alkalommal se értesítést. Sajnos, megbeszéléseink különböző okok miatt éppen ezekben az időkben olyan futólagosak voltak, hogy rendesen csak elvi megállapodások jöttek létre közöttünk, anélkül, hogy azok végrehajtására az összesség valakit is megbízhatott volna. Így történt aztán, hogy a társaságból egyénileg külön senki sem érezte magát hivatottnak arra, hogy Veled szemben akár írásban, akár szóban közléseket tegyen.
Végül megemlítjük, hogy Reményik Sándor barátunk átadta nekünk hozzá intézett leveledet. Leveledből megdöbbenéssel látjuk, hogy az elvakult indulat még az olyan jó ízlésű, kivételes judíciumú embert is, mint Te vagy, milyen meggondolatlan, igazságtalan és helyrehozhatatlan kijelentésekre ragadtat Valamennyien mélyen fájlaljuk ezt a lépésedet s mindenikünk őszinte vágya, hogy kapcsolataink emlékét még ez után is tisztán őrizzük meg magunknak.
